Most értem haza, köbö egy órája, és hullafáradt vagyok. Nem baj. Annyi mindent történt, te jó ég, öt nap, és mind fizikailag, mind lelkileg annyira 'tele' vagyok, hogy alig bírom nyitva tartani a szemem. Nem baj. 

Nos, maga a csillagpont, egy keresztyén fesztivál, református, hogy pontos legyek. Rengeteg előadás, koncertek, áhitatok, egyszerűen csak dicsőítések, egyszerűen csak közösség. Fanntasztikkus volt. Rengeteg koncerten voltam, a legjobbak:

Persze kellett valami nagyobb nevet is lehozni a Fesztre, úgyhogy elmondhatom magamról, hogy voltam NON-STOP koncerten is, és be kell vallanom, lehet hogy sznobbság, de csalódtam. Mármint, addig oké, tök jól énekeltek, de hogy ne tudjanak összehozni egy órányi anyagot? ( Amúgy szerintem szörnyű hangosítás volt, rátettek mindent a basszusra, a vokálból csak a magas hangok hallatszottak) A szájdobos srácot egyszer csak előre küldték, magán akciózótt a kis törpe, ugrált össze vissza, és szájdobolt, dudorászott, mindent csinált. ez vicces is volt, meg menő, az első 5 percben. De 10 percen keresztül ezzel "szórakoztatni" minket? Amúgy a közönség zabálta, csak párunk húzta kicsit a száját, de félretéve ezeket a dolgokat, nagyon jó volt.

Akkor, voltam Boyzless Voice-n. első sorba szépen beültük, és egy jó 50 perces késéssel el is kezdték :D Ez egy 8 lejányzóból álló akármi, és hát khmm elég jól énekeltek. Az első részben, magyar népdalfeldolgozásokat énekeltek, majd áttértek a jól megszokott gospelekhez is. Szegényeken Borzasztóan látszódott, hogy nem hallják saját magukat sem. De hihetetlen hangjuk volt, gyönyörűen énekeltek, Eszter azt mondta, hogy többek közülük Zeneakadémiás volt-van.

Ésssss a kedvencem: Bolyki Brothers.

Ezzt egyszerűen nem lehet szavakba foglalni, hihhhhetetlenek voltak. Nem csak énekeltek, játszottak is, és az egész ilyen.. wooaaa *.* volt, hogy csak álltam, és bámultam, hogy akkor ez most komoly? :O

A feszten rengeteg lelki program volt, ezeket inkább nem részletezném, mert ez a saját, még meg nem fejtett gondolataim. De olyan lelki csömörben ’szenvedek’, hogy az hihetetlen. És az Úrnak hála, hogy annyi mindent el tudott bennem indítani röpke 5 nap alatt, hogyha csak felét tudom véghez vinni, már akkor is, fantasztikus lelki változásokat élek át.

Persze az utazás is kikészített, ugyanis én utálom a Pesti tömegközlekedést, úgyhogy a déliből szépen lecsordogáltam a Nyugatihoz :D