Hogy is van, az jó régi, ovis mondás? „ Az én ….-m a letutibb a földön” Igen. Noshát, itt állok, majd 16 éves fejjel ( el se merem hinni, szvíít szixtíín, és már csak haaat naaap), és ugyanerre kell rájönnöm. Mármint, ennek lehet köze ahhoz is, hogy az én drágaegyetlenimádott Barbikám végre kommunikációképes helyzetben van, és végre tudok beszélni vele, nos ez már nem egy rossz dolog.
És a nővérem, hadd ne említsem ( nem most nem a másikról beszélek, őt is imádom de ő leoltott, hogy nem tudok pogózni rendesen), aki éppen a Balaton partján ül, és Kéépes értem megtenni olyat, mint…
-zenét küldeni ( egyenes út az én szííjvem közepéhez) ,
-óccsó, menő ékszert mutatni ( másik út),
-és a legdúrvább: azt irta, szó szerint, hogy hiányzok neki.
Hát beszarás.
