http://megir.blogspot.com/ új.

 Ebédnél anya megkérdezte, hogy ma vagyok-é 16. Hát nem. Tudod anya, azt érezni fogod. Nem csak az asztalon táncolásról+ áriázásról beszélek, áááh. Egy új ember van itt születőben, kérem szépen. Ezek az utolsó napok ( gyermekkorom kicsiny világa), még tudatlan agyammal tengetem el, de már érzem a felvilágosulás enyhén rózsaszínes, langyos szelét, amint meg-megsimítja arcomat, és beleborzongok: It's time.

Persze, ennek az izgalomnak oka is van. Eeggen. Kicsi koromban, amikor nővérem ugyanezen év napjait élte, megfogadtam: én ilyen akarok lenni. Persze minden húg valamennyire a példaképét látja a nagyobbikban, de ez nálam máshogy működött: Végignéztem tinédzser éveit, és rájöttem, hogy a legcsodálatosabb. a 16-ik. örökké annyi szeretnék lenni.

És most eljön kérem szépen a nagy pillanat. Könnycseppeket morzsolgatva nézem a számítógépen felvillanó glitteres 16-os betűt, és lelkem a magasba szárnyal.

Sweet sixteen.

 Oké, lehet hogy behódoltam. Na. De annyira tetszik, hogy wááá, én teljesen bele szerettem, és nem érdekel hogy mennyire új az őrület. Boyfriend Style, ez a becses neve, és a lényeg a lényeg, hogy  a Farmeren van a hangsúly, lehetőleg kicsit férfias beütése legyen, kicsit bő, és lógós, de nem túlzottan, csak éppen annyira, hogy a lány törékenyebbnek látszódjon benne. Irrrtó kényelmes, nem kell folyamatosan a fenékhez kapkodni, ha le akarnék üllni, valami rohadtjól néz ki, és könyörrrgöm.

Fless.

 Hogy is van, az jó régi, ovis mondás? „ Az én ….-m a letutibb a földön” Igen. Noshát, itt állok, majd 16 éves fejjel ( el se merem hinni, szvíít szixtíín, és már csak haaat naaap), és ugyanerre kell rájönnöm. Mármint, ennek lehet köze ahhoz is, hogy az én drágaegyetlenimádott Barbikám végre kommunikációképes helyzetben van, és végre tudok beszélni vele, nos ez már nem egy rossz dolog.

És a nővérem, hadd ne említsem ( nem most nem a másikról beszélek, őt is imádom de ő leoltott, hogy nem tudok pogózni rendesen), aki éppen a Balaton partján ül, és Kéépes értem megtenni olyat, mint…

-zenét küldeni ( egyenes út az én szííjvem közepéhez) ,

-óccsó, menő ékszert mutatni ( másik út),

-és a legdúrvább: azt irta, szó szerint, hogy hiányzok neki.

Hát beszarás.

 Bőröndszagú lett a PlüssZsiráfom, és benyomódott az egyik szeme.

Ma. Ez a jeles nap, komolyan, be kéne ikszelni a naptárban: MeMe tanul. Hihhhhetetlen kérem szépen. Méghozzá franciát. Elővettem, azt a gyönyörűen összefirkált nagy, kék könyvet, fellapoztam a 0. leckét, és másfél óráig torokhangot adtam ki, 10x leírtam, hogy a nevem Paul, és festő vagyok, majd megírtam 80 szókártyát, 20 kiejtési szabálykártyát, majd felnéztem az 'égre', és tragikusan sóhajtottam egyet.

Amikor végképp kiakadt az agyam, elkezdtem rajzolni, ugyanis délelőtt zuhogó esőben vágtáztam ki a városi papír írószer boltba, hogy legyen új jegyzet füzetem. És voalá. Fel kellett avatni, az első oldalon méltó helyét el is foglalta egy Zsirrráf. Bjútifull.

Most már csak a hegedűgyakorlás van hátra, amihez meg kell vallani, semmi kedvem nincs, a kisház, ( komoly 50 méter) olyan messzinek tűnik innen a szobámból, és a végtagjaim is, mintha leamputálódtak volna valamilyen rejtélyes oknál fogva, kicsit aggódok is. Nem baj. most benyomom a Ráken'rólt és a Gazsi zsiráfnak segítek almát enni, és megvívni a gonosz majmokkal. 

Leszarom, hogy óvodásoknak kitalált internetes játék.

 Én csak most tudtam meg. És majdnem elbőgtem magam, mert hát (és ezt most komolyan gondolom), elég értékes személyiség volt. Jóójó, persze hogy drogozott, meg botrányból botrányba verte bele magát, de hát nem ugyanez történt a Britney-vel? Oké, elég erős őket egy lapon emlegetni, mert ugye Amynek hangja is volt, meg tehetsége ( de még mennyi). Azt hiszem ez volt a baj. A tehetség. Mert hogy ezzel nem tudott mit kezdeni. Nem tudta feldolgozni, hogy a fenébe is, engem szeretnek. Oké, ez csak az én feltételezésem, mármint, bármi történhetett, de könyörgöm, miért is kezdene el egy épeszű, egészséges ember drogozni?! 

Lényeg, hogy hiányozni fog. Annyiii, de annyi  alapkövet tett le a zeneiparban, hogy megszámlálni is nehéz lenne. Elfogult vagyok, tudom, de ő egy olyan csillag volt, aki nem ment át cicababásba, megtartotta a saját, egyedi stílusát, és ezt zabálta a nép. Mást adott, Mint a Jusztin, ( bocs, ő még pelenkás volt akkoriban) meg a Zek Efron, egészen mást. 

Jobbat

 Most értem haza, köbö egy órája, és hullafáradt vagyok. Nem baj. Annyi mindent történt, te jó ég, öt nap, és mind fizikailag, mind lelkileg annyira 'tele' vagyok, hogy alig bírom nyitva tartani a szemem. Nem baj. 

Nos, maga a csillagpont, egy keresztyén fesztivál, református, hogy pontos legyek. Rengeteg előadás, koncertek, áhitatok, egyszerűen csak dicsőítések, egyszerűen csak közösség. Fanntasztikkus volt. Rengeteg koncerten voltam, a legjobbak:

Persze kellett valami nagyobb nevet is lehozni a Fesztre, úgyhogy elmondhatom magamról, hogy voltam NON-STOP koncerten is, és be kell vallanom, lehet hogy sznobbság, de csalódtam. Mármint, addig oké, tök jól énekeltek, de hogy ne tudjanak összehozni egy órányi anyagot? ( Amúgy szerintem szörnyű hangosítás volt, rátettek mindent a basszusra, a vokálból csak a magas hangok hallatszottak) A szájdobos srácot egyszer csak előre küldték, magán akciózótt a kis törpe, ugrált össze vissza, és szájdobolt, dudorászott, mindent csinált. ez vicces is volt, meg menő, az első 5 percben. De 10 percen keresztül ezzel "szórakoztatni" minket? Amúgy a közönség zabálta, csak párunk húzta kicsit a száját, de félretéve ezeket a dolgokat, nagyon jó volt.

Akkor, voltam Boyzless Voice-n. első sorba szépen beültük, és egy jó 50 perces késéssel el is kezdték :D Ez egy 8 lejányzóból álló akármi, és hát khmm elég jól énekeltek. Az első részben, magyar népdalfeldolgozásokat énekeltek, majd áttértek a jól megszokott gospelekhez is. Szegényeken Borzasztóan látszódott, hogy nem hallják saját magukat sem. De hihetetlen hangjuk volt, gyönyörűen énekeltek, Eszter azt mondta, hogy többek közülük Zeneakadémiás volt-van.

Ésssss a kedvencem: Bolyki Brothers.

Ezzt egyszerűen nem lehet szavakba foglalni, hihhhhetetlenek voltak. Nem csak énekeltek, játszottak is, és az egész ilyen.. wooaaa *.* volt, hogy csak álltam, és bámultam, hogy akkor ez most komoly? :O

A feszten rengeteg lelki program volt, ezeket inkább nem részletezném, mert ez a saját, még meg nem fejtett gondolataim. De olyan lelki csömörben ’szenvedek’, hogy az hihetetlen. És az Úrnak hála, hogy annyi mindent el tudott bennem indítani röpke 5 nap alatt, hogyha csak felét tudom véghez vinni, már akkor is, fantasztikus lelki változásokat élek át.

Persze az utazás is kikészített, ugyanis én utálom a Pesti tömegközlekedést, úgyhogy a déliből szépen lecsordogáltam a Nyugatihoz :D 

 Mert ugyebár, nem mindegy hol éneklek. Nem csak azért, mert nem vagyok túlságosan biztos tehetségem valódiságában, nem szeretném hogy bárki is, félkész dalt haljon tőlem. Na már most, összeszedve a lehetséges helyszíneket, nem jutottam közelebb a probléma megoldásához. Egy olyan hely kell, ahol nem hall senki, szóval távol a cilivizált világtól.

-          Parkerdő. Nos. Ez egy pici kis erdősített terület a városhatárban. Érveltem anyának, ha elég távol megyek az ösvénytől, az emberek nem tudják ki vagyok, satöbbi. Nem szívesen, merthogy milyen veszélyes környék, gyanús alakok, jajjajj. Végül is csak a fél gyermekkoromat őrzik a fák, de lényegtelen. Jó. Akkor a

-          Repülőtér. Régen bezárták már, egy egyszerű füves puszta, kietlen, a várostól kb. 3 km.-re. Szerintem nem lenne rossz, bár semmi akusztikája, ebben egyet is értettem anyával. Valamennyire.

-          A templom, vagy a gyüliterem. Na nee. De most komolyan. A Város közepén, egy Zengedező templom? És a legrosszabb, hogy az én hangomtól repedezzenek a falak? Kizárt.

Mindenesetre még gondolkodom. Persze,  már én is tudom hogy visszafogok térni az eredeti állásponthoz, miszerint a lenti kisházban fogok gyakorolni. Aggódom. Mármint, nem akarok mindennap úgy végigsuhanni a kiskerten, hogy a kedves bikinis, hajcsavarós, naptejjel gondosan bekent szomszédnéni megdicsérjen. Félkész daalt? Öreegeem.

Anyáék eltiltottak a gépemtől, ráadásul szerintem még új rejteket is találtak neki, így még szuggerálni sem tudom. Megint valami katartikus film, Kecsó, Otthonmozi, egy kész műsort adtak le indulás előtt, nyerítve röhögtem. Ami azért elég furcsán hatott.

Szóval garázdálkodom.

Öcsémmel egy nap alatt egy évadnyi sorozatot lepörgettünk, nem semmi teljesítmény, el is ültem a fenekem. Trónok harca, vagy mi a búbánat, nem rossz, elég erőteljesen rá lehet kattani.

Kedden indulok Csillag.ra, szerintem fantasztikus lesz, öt nap, sátorral, hálózsákkal, bogarakkal. Kicsi koromban egyszer felvertünk egy  sátrat a kertben és kivittünk mindenféle kis szirszart, játékokat, paplant, satöbbi. Nem tartott sokáig a dolog, mert a bátyám, meg az öcsém, te jóég mekkora hülyék voltak akkoriban, ezt is Zalán néni rejtekhelyének képzelték. Eeegen.

Ez a polyvore nem akármi. És milyen gyönnyörrrűűű cuccok vannak rajta, vándörfúll kéremszépen, vándörfúll. Imádom az ilyen dolgokat, barna, krémszinek, sok kiegészítő, csorog a nyálam. 

Tegnap, a ténsasszony belelépett egy méhbe. Fájt, persze, mármint mi az esélye annak, hogy nem érzek semmit, Ha még a fullánkot is én tépem ki a talpamból. Persze bedagadt, persze vörös lett, és itt vagyok. Íratlan szabály hogy nem állok fel az ágyamból, sorozatokat nézek, olvasok, zenét hallgatok, és átgondolom az életem. 

a francba.

Aztán anyáék elhúztak, valami dán vagy cseh film az Otthon moziban, tudom is én, biztos "erős" lehetőleg 3-4 katarzisponttal. a színészgárda nem ismert, viszont annál nagyobb tehetségek, satöbbi. Néha belekiabálok a csöndbe, a szobák közé egy fáj a lábamat.

 Ilyenkor mindenki valami olyannal kezd, hogy fú, na most belevágok. ja. én is egy csomószor írtam ezt. Aztán jön, hogy 'nemfogokrenceresenírni', majd a blog nevének magyarázata. miért frappáns, de egyszerre szójáték, miért van benne idegen kifejezés, és sorolhatnám. De hogy ne legyek illúzióromboló:  Emese vagyok, a fészbúk legálisan kommentelő felhasználója, És gyűlölöm a nevemet. talán az Emese, mint a karakter rémít meg, mert lássuk be, tökéletesen illik rám: a földtől 2 méterre lebegő, elvont családból származó. Nos. Anya, kicsi koromban Memének hívott. kisebb periódusokkat kivéve ( Néha Tominak hivattam magam) mindig visszatértem ehhez a névhez, igen, lassan 16 éve. Akkor az első tag meg is lenne magyarázva. Gyüjjön a második: Zsiráf kultuszban élek, egyszerűen megőrülök értük, a családom tudna mit mesélni. Idegen kifejezés: Giraffe. csoddállattooosss... Légy üdvözölve a blogok világában. Óhh, dánkesőn.